Karácsony Születés (Naşterea de Crăciun)

Karácsony Születés


Énekekkel, élvezettel mi ma ünneplünk,
Az ég csodálatos hírről dalolunk.
Az üdvösség koronából életet kaptunk,
Amiben szabadult emberiségünk.

Vibrál öröm az emberi szívünkben,
Boldogság mosolyog az arcunkon.
Csodálat az élet vallomása, valóságon
Vallja a halhatatlanságot védelemben.

De... hol van a Jézuska, az ünnepelt?
Hol találják azok akik szeretik őt?
Vajon a jászolban látják a csecsemőt?
Jézus születése igazság, nem történet.

Ma többet lehet a Mikulásról hallani,
Megtisztelik, behívják a házukba.
Miért, karácsony előestéjén ázómba
Jézust nem hívjuk meg, életünket újítani?

Ő az életünk ereje, az ég lehetőségünk,
Szent igazság, a végső halhatatlanság.
Ő nyújtja a kezét, a szeretete valóság
Nélküle nem ér semmit sem életünk.

Mi lenne jobb ajándék, amit lehet elfogadni?
Mért annyira várva van, egy karácsonyfa?
Csak korlátozott boldogság ez a fenyőfa.
Mikor halhatatlanság élet az amit Jézus bír adni.

Elszáradnak a tűk és szóródnak hamarosan,
A fenyőfa szegény életét elveszíti egyedben.
Elmúlt napokkal az öröm meg csökken.
Feledésbe merül a Karácsonyi Ünnep azonban.

A Jézus ajándéka megmarad örökre veled.
Bizony rajtad múlik hogyan tudsz rá vigyázni.
Az embereket megkel tudnod szeretni,
Hogy legyen jámbor a megszentelődésed.

Az éjszakában elkezdenek zengeni a gyerekek,
Elviszik boldogan az egész világba az örömhírt.
Az Isten élet ajándéka ember lelkének gyógyírt.
A szeretet forr, az emberek családba gyülekeznek.

Szívekben erősen vibrál az öröm boldogsága,
Az üdvösség a legjobb hír amit az ember kaphat.
Milyen folyamatos a szeretet, kereszten áldozat.
A halhatatlanság ma már a tanúbizonysága.

Hol van a Jézus, a mennyei ünnepelt?
Dicséri Őt az egész világ, szívekbe érkezik.
Ma nem szabad hallgatni. A csillagok is dicsérik.
A Jézus halhatatlansága vallomástételt.

A Karácsonyi születés ma örökkévalóság
Határtalan szeretet minden lelkekbe áramlik.
Minden szívekben nagylelkűség átsugárzik,
És az ember arcán megszületik a boldogság.

NAŞTEREA DE CRĂCIUN

Cu cântări și entuziasm noi sărbătorim
Despre vestea minunată noi cântăm.
Din cununa mântuirii viață am primit,
În care omenirea a aflat libertatea.

Vibrează bucuria în inima omului,
Fericirea zâmbește pe fețele lui.
Minune e mărturia vieții, în adevăr
Mărturisește nemurirea salvării.

Dar... unde e Isus, sărbătoritul?
Unde poate fi găsit de cei cel iubesc?
Oare, în staul pot vedea bebelușul?
Nașterea Lui Isus e adevăr, nu poveste.

Azi poți auzi mai mult de Moș Crăciun,
I se dă cinste și-i invitat în casă.
De ce, în ajunul de Crăciun nu grăbim
Pe Isus să-L chemăm să ne înnoiască inima?

El e a vieții noastre putere, izbăvirea,
Sfântul adevăr, nesfârșita nemurire.
El întinde mâna, iubirea Lui e adevăr,
Fără El, nu are nici o valoare viața.

Ce dar ar fi mai bun, ce-ar trebui să primim?
De ce e atât de așteptat pomul de crăciun?
E doar o bucurie trecătoare acest pom împodobit,
Când nemurire, e viața ce Isus ne poate da.

Se uscă acele și grabnic se-împrăștie,
Sărmanul brad își pierde viața grabnic.
Cu trecerea zilelor, bucuria dispare
În uitare se pierde și sărbătoarea de Crăciun.

Darul Lui Iisus rămâne veșnic cu tine,
De tine depinde cum ști să-l păstrezi.
Semenii trebuie să ști să-i iubești,
Să-ți fie pocăința plină de smerenie.

În noapte răsună colindul copiilor,
Duc cu bucurie lumii întregi vestea bună.
Darul Domnului e viața sufletului în sfințire,
Sursa iubirii adună familiile împreună.

În inimi vibrează fericirea bucuriei,
Mântuirea e cea mai minunată veste ce poți primi.
Dragostea e sacrificiul ce curge de pe cruce,
Nemurirea azi e deja mărturia salvării.

Unde e Isus, al cerului sărbătorit?
Îi cântă lumea întreagă, în inimi pătrunde,
Azi nu avem voie să tăcem. Stelele Îl slăvesc.
Nemurirea Lui Isus e dovada mărturiei.

Nașterea de Crăciun azi e adevăr veșnic,
Nemărginită iubire în inimi se revarsă.
Generozitatea în inimi vrea să strălucească
Și pe fața omului se naște fericirea.